Mióta elvégeztem a bartender képzést több ismerősöm is megkérdezte tőlem, hova érdemes menni, ha jó koktélt akarnak inni, melyek azok a hangulatos helyek ahova érdemes beülni, ahol a kiszolgálásra se lehet panasz, illetve a légkör is baráti és nincs nagy hangzavar. Nyilván saját tapasztalat alapján kellett volna ilyen-olyan helyeket ajánlanom nekik. Sajnos csak az iskolában emlegetett bárokat tudtam ajánlani. Ezért is döntöttem úgy, hogy felkeresem azokat a helyeket, amiket már én is ajánlottam vagy hallottam/olvastam róla.

Az első ilyen bár a Baldaszti’s Grand lett. Nórával hétfő este 20 órakor érkeztünk, mindketten akkor voltunk ott először. Kiváncsi voltam nagyon erre a helyre, jókat olvastam már róla. Az asztalfoglalással nem volt gond (sajnos van már negatív tapasztalatom máshonnan az asztalfoglalással), a hölgy, aki fogadott minket odavezetett az asztalunkhoz és a kabátjainkat is elkérte. Nagyon hangulatos a hely, a fehér bútorok miatt kicsit olyan érzésem van mintha otthon, falun ülnék le a kertben egy kis iszogatásra. A felszolgálók is tetőtől talpig fehérben vannak, talán eleinte emiatt egy kicsit sterilnek érzem az egész helyet, de ez az érzés hamar elillan. Hétfő este lévén nincsenek sokan, kellő figyelmet kapunk a pincérektől. A választékra szintén nem lehet panasz, pont elég koktél van itt ahhoz, hogy az ember ne tudjon azonnal választani. Nagyon tetszik, hogy mind fűszeres mind pedig tojásos koktélok is vannak az itallapon! Először Mandarin Sour koktélt kérnék, azonban az egyik alkotóelem elfogyott, ezzel nem tudnak szolgálni, így jöhet egy Baldaszti’s Negroni  ami Beefeater gin, Aperol, Dubonnet, narancs keserű keveréke. Kicsit kesernyés, pont annyira amennyire kell. A következő választásom egy Rhubarb Sour, ez egy kicsit merészebb ital, rhum clement white, cirtomlé, cukorszirup, tojásfehérje, rebarbara lekvár keveréke. Az egyik kedvenc italom szintén tojásos és ez is egy nagyon finom koktél.  

Biztos visszatérek még ide és legközelebb mindenképp a bárpulthoz fogok ülni! Nagyon tetszett a Baldaszti’s Grand, a személyzetre se lehet egy rossz szavam se, a légkör is olyan amilyet elvárnék egy ilyen helytől. Nyugodtan merem ajánlani mindenkinek.

Most pedig jöjjön Nóra véleménye, ami ékes példája annak, amit a blog bevezetőjében is írtam. Pont az ilyen vélemény miatt érdemes egy nőt is magunkkal vinni! Hihetetlen mennyi mindenre felfigyelt :)

Vége a napnak. Csendben végig nézem a virágaim, helyére akasztom a kanapén felejtett selyem kendőm és meggyújtok egy gyertyát. Itthon vagyok.
Szinte ugyanezt éreztem alig egy héttel ezelőtt, mikor betértünk az Andrássy úti Baldaszti’s Grand-ba. A hétfő koradélutáni lendületével siettem végig a még mindig kivilágított sugárúton (mert ez valami olyasmi, csak nekünk pestieknek minden egy kicsit más), de már az est nyugalmával nyitottam ki az ajtót. Megérkeztünk. Csendes mosoly. Pont olyan, amilyennek a kritikusok leírták és majdnem olyan, mint amilyennek elképzeltem, csak mindig egy apró részlettel több.

Baldaszti’s Daiquiri
Havanna 7 éves rum, vanília szirup, lime, balzsamecet
Minden bútor a helyén van. Fehér, egyszerű, letisztult, és barátságos. Bár minden sarka, megtervezett, annyira tökéletes munka, hogy szerethető. Nem érdekelt, ki tette oda a befőttes üvegeket, ott vannak. Nem érdekel ki választotta a csipkés szélű körtebúrát, percekig néztem a fodrait. Épp úgy szerettem a tésztás polcokat, mint a süteményes vitrint. És akkor kértem még valami Baldaszti-t. Beleszerettem.

Itt épp annyira lehetek szépségre éhes művész, mint bankár szerető.

Dark Chocolate Sour Cherry
Maker’s Mark bourbon, meggypüré, dark cacao, maraschino, vanília szirup, citromlé
Mindenki látott már hasonló reklámjelenetet amiben egy elbűvölő francia nő érzékien beleharap egy hártyavékony feketecsokiba. A Dark Chocolate Sour Cherry pont ez a hétfő esi bűnözés volt. Míg vörös, temperamentumos színe felcsigázott, addig az étcsoki elnyújtotta az élvezetet. Ha a Baldaszti Grand, olyan mint egy vágyott, hangulatos meleg otthon, akkor ez a koktél küszöb a hálószobához.

Egy kellemes hangulatú estéhez, beszélgetéshez, romantikához, vagy egy gyors győzelemhez tökéletes választás.

Jeremiah (Jerry) P. Thomas amerikai bartender, a koktélok népszerűsítésében végzett úttörő munkássága miatt az amerikai mixológia atyjának is tekintik. Nevéhez fűződik az első italkeveréssel foglalkozó koktélszakkönyv, a How to Mix Drinks, or the Bon Vivant’s Companion megírása. Kreatív, rátermett pultos és karizmatikus showman volt, nemhiába nevezik „Professzor”-nak.

1825-ben született New Yorkban és New Havenben tanulta a bartender szakma alapjait. Az aranyláz idején áthajózott Californiába, majd vissza New Yorkba, ahol megnyitotta első szalonját. Egy idő után „útra kelt” és St Louis, Chicago, San Francisco, Charleston és New Orleans hoteljeiben és szalonjaiban dolgozott vezető bartenderként. Az Occidental Hotelben heti 100 dollárt keresett, ami akkoriban több volt az Egyesült Államok alelnökének fizetésénél. Ezen idő alatt Európába is eljutott, ahova magával vitte drágakőberakásos, színezüst báreszközeit. Gyakran viselt csillogó ékszereket és feltűnő ruhákat. Igazi showman volt, látványos mutatványaival és történeteivel szórakoztatta vendégeit, olyan bartender volt aki zsonglőr mozdulatokkal szolgálta fel az italokat.

1862-ben befejezte a How to Mix Drinks or The Bon-Vivant’s Companion című könyvét, ez volt ez első italkeveréssel foglalkozó könyv az Egyesült Államokban. Összegyűjtötte és rendszerezte a régebbi és akkori koktélok – mindaddig csak szájról szájra terjedő – receptjeit, kiegészítve néhány saját recepttel is. Ebben a könyvben fektette le a különféle italok keverésének alapjait. Később többször is frissítette, aktualizálta könyvét, újabb receptekkel bővítette. Az első kiadás olyan koktélok receptjeit is tartalmazta mint a Brandy Daisy, Fizz, Flip és Sour és az egyik legkorábbi kevertital, a Punch, egyes variációit is. Az 1876-os kiadás már tartalmazta a Tom Collins receptjét is, ami az úgynevezett 1874-es nagy Tom Collins csalás után vált ismertté.

Jerry Thomas leghíresebb italát, a Blue Blazert, az El Dorado szalonban keverte ki először (a részletekről kicsit később). Emellett még rengeteg más koktélt is kitalált. Ezek közé tartozik a Martinez, ami a könyvének 1887-es kiadásában jelent meg és sokan a modern Martini elődjének is tekintik. Állítása szerint a Tom & Jerry koktélt is ő találta ki, ennek ellentmond, hogy az ital régebbi eredetű, az viszont biztos, hogy ő népszerűsítette el az Egyesült Államokban.

Mikor visszatért New Yorkba a Metropolitan fő bartendere lett, egészen 1866ig, amikor megnyitotta saját szalonját a Broadway-on, a 21. és 22. utca között. Szalonjában híres politikusok és színészek karikatúráit rakta ki.

Mozgalmas életet élt és feltűnően öltözködött. Imádott pusztakezes box meccsekre járni, rengeteget utazott és emellett még műgyűjtő is volt. Élete vége felé a Wall Street-en is tőzsdézett, azonban a rossz döntései miatt csődbe ment. Kénytelen volt megválni jelentős gyűjteményétől illetve a híres szalonját is el kellett adnia. Később próbálkozott még egy új bárral, azonban már nem volt képes ugyanazt a népszerűséget elérni. 1885-ben New Yorkban húnyt el. Haláláról még a New York Times is megelmékezett.

Blue Blazer:

Elöljáróban annyit megjegyeznék, hogy az ital születésének története legalább annyira homályos mint magának a cocktail szónak az eredete. A leírtakat tessék ennek fényében olvasni.

Az aranyláz idején Jerry Thomas az El Doradoban is dolgozott, a legenda szerint itt született meg a Blue Blazer. Egy „óriás” aranyásó kérte a „pokol tüzét” ami „felrázza…”. Miután a Professzor megkérte a vendéget, hogy jöjjön vissza egy óra múlva félrevonult és hozzálátott az ital megalkotásához. Igazi showmanhez méltóan Thomas először bejelentette a vendégseregnek, hogy most valami új ital születésének lesznek a tanúi, majd utána kezdődött a műsor:

Az aranyásó miután egy húzásra kiitta a poharat, alig tért magához az italtól. Az ital különlegességét tovább növelte, hogy Thomas csak akkor volt hajlandó elkészíteni, ha a kinti hőmérséklet 10 fok alatt volt vagy ha a vendég aki kérte meg volt fázva, esetleg influenzás volt.

Már az ókorban és készítettek kevert italokat (pl: Julep). A szeszes italokat nem csak elkészítették és fogyasztották, hanem kísérleteztek is velük, keverték, fűszerezték, illatosították őket így fokozva a benne rejlő erényeket. Ezen kísérletezések célja tartósítás, gyógyászat és az ízesítés iránti igény lehetett.

Közismert tény, hogy az első koktélokat az amerikaiak készítették és fogyasztották, eredetüket ma már azonban lehetetlen felkutatni. Mára a valóság luxusszállók vagy lebujok bárpultjainál gomolygó cigarettafüst és alkoholpára homályába vész.

Magának a „cocktail” szónak a pontos eredete se ismert. Szó szerinti fordítás : cock – kakas, tail – farok. Ezen kívül ami még ismert, hogy az amerikai The Balance magazinban 1806-ban jelent meg először nyomtatásban a szó. A lap „élénkítő hatású ital”-ként határozta meg, melyet „különböző szeszes italok elegyesítésével, cukor, víz és gyomorkeserű hozzáadásával állítanak elő”. Rengeteg és ellentmondásos eredettörténetekből, érdekes anekdotákból és különös szereplőkből azonban nincs hiány.

·         A lovászati zsargonban a „cock-tailed” olyan lovakat jelölt, amelyek farában elvágták a megfelelő izmot, hogy az állat farka a kakaséhoz hasonlóan peckesen emelkedjen. Ezt a beavatkozás sose fajtiszta lovakon hajtották végre, így idővel a kifejezés „nem fajtiszta lovat” jelentett, majd ennek analógiájára kétes nemesi származású embereket is így kezdték emlegetni, innen a „keverék” fogalma.

·         Egy francia férfi borból kevert specialitását tojástartóban szolgálta fel vendégeinek – a tojástartó franciául coquetier, a beletöltött italt pedig coquetelnek nevezték el. Ez a recept és kifejezés eljutott Amerikába, ahol a szót az angol írásmódhoz igazították.

·         Ehhez nagyon hasonló verzió:  egy New Orleans-i patikus története, bizonyos Antoine Amedie Peychaud. Saját készítésű keserű alkoholos kivonatából, a Peychaud’s Bitterből és konyakból alkotta meg a később Brandy Cocktailként ismertté vált keveréket, amelyet szintén tojástartóban kínált a vevőinek.

·         A kakasos verziót támasztják alá az a verzió miszerint egy csapos különféle szeszes italokból készített italt az egyik vendégének. Az ital sokszínűsége a kakas farkának tarkaságára emlékeztetette és innen az elnevezés.  A kakasfarok tollakat egyes helyeken pedig keverőkanálnak használták.

Mai órába ennyi fért bele. Hamarosan folytatom.

Sziasztok!

Szeretem a jó koktélokat, ezzel gondolom mindenki így van. De mitől lesz egy italkeverék jó koktél? Hol lehet egyáltalán jó koktélokat kapni? Egyáltalán milyen koktélok vannak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik ez a blog választ adni.

Elsődleges cél, hogy felkeressem Budapest koktélbárjait és véleményt írjak róluk, magáról a helyről, az alkalmazottakról és persze a koktélokról.

Természetesen ezeket a helyeket nem egyedül fogom felkeresni, egy vélemény nem vélemény. Mindig viszek magammal valakit, aki szintén megírhatja a véleményét, tapasztalatait az adott helyről és az elfogyasztott koktél(ok)ról.

Csak ezért nem érdemes egy blogot indítani, lesz itt még más, koktélokkal kapcsolatos írás is.

Anonym Alkoholista